A Grés ház
Őszintén remélem, hogy a mára kissé megfakult hírű haute couture divatház új életre kel, mely jelenleg a szintén nagy múltú Lalique divízióhoz tartozik.
Madame Alix Grès 1903-ban született Párizsban.
Az eredetileg szobrászművésznek készülő fiatal lány rövid ideig női kalapokat készített, majd áttért a ruhatervezésre és elképesztően szép darabokat valósított meg.
„Az elegancia csillaga” – így hívták.Királyi családoknak, arisztokratáknak és kora hírességei számára készített ruhákat: Marlene Dietrich, Greta Garbo, Vivien Leigh az állandó vásárlói voltak.
Stílusára jellemző volt a női test hangsúlyozása, diszkréten erotikus szabásvonala, melyet közvetlenül a megrendelői alakjára tervezett meg.
A ház első parfümje, a Cabochard 1958-ban készült, miután Madame Grès visszatért indiai utazásáról. Nekem a mai napig kedvencem a márkától. Egy olyan chypre illat, mely mételyezően erotikus, erősen tölgymohás, fás, lefojtott kompozíció, amely minden pillanatban kitörni készül és tombolni akar, akár egy vulkán. Érzésben hasonlít Piguet: Bandit remekművéhez. Olyan szerencsés vagyok, hogy van még pár csepp kb 30 éves Cabochard-om. Ütős, érzéki és eleven. A mostanság kapható többször reformuált változatait nem ismerem.
A Parfums Grès cég többször cserélt gazdát, míg végül 2001-ben Silvio Denz megvásárolta. Ma Svájcban található.
Silvio Denz irányítása alatt új korszak és új illatok születtek meg a márka életében.
A Cabaret (2003), majd a Cabaret Homme (2004) azt gondolom, hogy komoly minőséget és színvonalat hozott. Bár abszolút nem hasonlít semmilyen formában sem a Cabochard mondanivalójára, mégis a női Cabaret pézsmás, mély, rózsás és tömör illatorgiáját egy élmény volt használnom. Nehéz, fülledt és hektikus aromáját kifejezetten szerettem.
A Caline 2005 – ös megjelenése számomra csalódás volt. Valahogy nem tudtam megfogni a kreációt, kicsúszott mindig a kezemből. Vizes, gyümölcsös jellege sehogyan sem került kémiába a bőrömmel.
A Cabotine sorozat már a fiatal/abb korosztálynak készült. Az illataik hasonlítottak egy kicsit az akkori nagy és drága márkák parfümjeihez – csakhogy ezeket rendkívül megfizethetővé tették.
A szériáról egy az egyben elmondható, hogy bűbájos, lendületes, nem ám holmi pancsok és mindegyik más és más üzenetet hordoz. Ha jól emlékszem 17 különböző változat készült belőlük.
Mára a sorozat többsége alig kapható – így természetesen az áraik is meredeken szökkennek fel.
Készült pár változata az örökzöld Cabochard-nak is. Sajnos egyiket sem ismerem, így parfümgyűjtők elvétve elhangzott véleményét tudom csak tolmácsolni, miszerint az Ambre de Cabochard egészen jóra sikeredett.2019 – ben jelentették meg az „új” vagy legújabb(?) reformuált Cabochardokat, köztük a Cherie-t. Ezek a parfümök mind kaphatók nagyobb drogériákban és természetesen a márka honlapján is.
Kettő kompozícióról olvastam, hogy a nagyasszony szignatúra parfümje volt. Az egyik az Alix (rendkívül kíváncsi lennék rá), a másik a Madame Gres. Utóbbi nekem megvolt és megmondom őszintén, hogy nem igazán fogott meg – kicsit gyökértelennek tűnt és minden kétséget kizárva távol állt a mondanivalója ettől a rendkívül karakteres és karizmatikus művésztől. Egy régimódi illat, megsárgult fekete-fehér fényképek jutnak róla eszembe.A 2007 – ben megjelent My Dream, My Life, My Passion trilógiát Marlene Dietrich tiszteletére dobták ki. Bárcsak ismerhetném ezt a különleges kollekciót, hiszen Hollywood aranykorából Marlene az örök kedvencem. Mindig is szerettem és szeretni fogom.
2013 – ban jelentették meg a Lumiére kollekciót. Senkit nem szeretnék megbántani, de ez a sorozat nekem nem tetszik. Bőrömön – hangsúlyozom az én bőrömön – jellegtelen és divatot utánkövető…., hol van benne az egyediség?
A Les Signes család (2017) három tagból áll. Ismeretlen nekem, de kíváncsi vagyok rá. Azt olvastam, hogy felelevenítették bennük a ház fénykorát és modern köntösben mutatták be a nemzetközi illatpiacon.
Madame Grès 1993-ban halt meg, dél-franciaországi házában, halálát azonban csak egy évvel később, 1994. december 14-én jelentették be a Le Monde- ban. A Gres házról még sokat lehetne írni, de az én tisztem inkább az illatok bemutatása. Mindig lekötött a művésznő különleges kisugárzása annak ellenére, hogy a ruhakölteményei egészen biztos, hogy nem férnek össze az én egyéniségemmel. A Cabochard viszont nagyon!
Most pedig híres mondásával zárom soraimat:
„Az elegancia a kegyelem állapota. „
Szeretettel
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?